Kicsihuszár hintalova

Bum-bum.

Doodles by keatsdothu

Csináltam egy kis nagytakarítást, kikerültek a mindenféle hasfájásaimmal kapcsolatos írások. (Már nincs szükségem rájuk, mindent szépen feldolgoztam belül.)

Pár hete rövid ideig azt hittem újra fogom éleszteni ezt a blogot, de aztán rájöttem, már nem az a típusú gyerek vagyok akinek szüksége lenne erre a típusú outletre, szóval ezzel így ennyi.

A megmaradt bejegyzéseket szánom az utókornak, bár nem tudom miért lenne rajtam kívül akárki is kíváncsi rájuk.

Utolsó mondatként had osszam meg a kedves olvasóval nagymamám egyik testvérének örökértékű bölcseletét:

"Süt a nap babim!"

Újra magyarul fogok írni és esetleg az is előfordulhat, hogy nagyobb rendszerességgel lesznek oldschool szubsztantív bejegyzések a következő pár hónapban.

Kísérleti jelleggel újra engedélyeztem a hozzászólásokat is majd meglátjuk alapon.

Jobb oldalon most lusta vagyok linkeket csinálni, ezek a magyar blogok élték túl az utóbbi 3 évet a feedolvasómban ha valaki esetleg kíváncsi:

Plastik

najónapló

suematra

agnus

Tyttö

"Azt hiszem, inkább valamilyen Barbinak, Petrának vagy Lindának kellett volna születnem, akkor vörös, esetleg sötétszőke hajam, kék szemem, sötétpirosra festett körmeim és 45 kilóm lenne (persze mindig nyafognék, hogy kövér vagyok, de csak azért, hogy másoktól halljam, amit egyébként is tudok), a középiskola óta menő cuccokat hordanék, ahol amúgy én lettem volna a társaság középpontja, mert bár nem lennék különösebben okos, de a hozzám hasonló lányokkal mindig jól megértetném magam, egyetemre is ugyanoda mennénk, minden este együtt buliznánk, a fiúk italt fizetnének nekem, a facebook-profilképem hetente cserélődne fürdőruhás-nyaralós-fagyizósról barátokkal Hősök terén üveg borral pózolósra, ami alá mindenki odakomenntelné, milyen jól nézek ki, én meg szerényen hárítanám a bókokat, viccelődnék, és úgy szólítanék mindenkit, hogy Katám meg Marcikám, mert természetesen rengeteg barátom lenne, ebből is látszana, milyen kiegyensúlyozott vagyok, hiszen a szüleim sosem váltak volna el, két testvérem lenne, egy bátyám és egy húgom, akiket nyilván imádnék, mindemellé a kedvenc íróm Coelho lenne, és sosem kéne aggódnom a pénz miatt.
De nem így lett."

http://ertemencsakleszarom.freeblog.hu/archives/2010/08/29/5311618/

Lesz majd kutyám - nem tud visszabeszélni, a gumiszedést meg majd megszokom.

My name is Richard. So what else do you need to know? Stuff about my family or where I'm from - none of that matters. Not once you cross the ocean and cut yourself loose; looking for something more beautiful... something more exciting,... and yes, I'll admit: something more dangerous.

So after 18 hours in the back of an airplane, three dumb movies, two plastic meals, six beers and absolutely no sleep, I finally touch down... in BANGKOK.

- The Beach (2000)

This movie is a tour de force of idiocy. It is one long line of things so unimaginably retarded, you end up with a slight sensation of vertigo from shaking your head so thoroughly from start to finish.

- Mysticum from IMDB about Doomsday (2008)

Hate snails. Their lack of any intensity terrifies me.

- mansonovic, Twitter

Of all the people I've ever known, he was the one most similar to me. Even from this distance, despite the ruthless constraints the written word imposes on us, you could always feel his wound, the sour desperation of a lonely soul. Still he pushed on, he forged hope and determination from the sheer emptiness surrounding him.

But in the end it seems even this wasn't enough, so he made the final leap into the only salvation OUR KIND has ever known.

Rest In Peace Imagiboy, I hope we'll meet again in a more merciful reality!

Neither did the Judge that ruled on the lawsuit that Park Slopers filed who called the agency's inaction on the Slope "arbitrary and capricious" (which is how Judge's say 'fucked up") and ordered to make "timely decisions" on designation requests.

Curbed

Az jutott eszembe, hogy mindig akkor írtam a legjobbakat, mikor korim-ot olvastam előtte.

My life is pretty uneventful nowadays, but I wanted it that way, I feel safe like this, safe and sound.

Élénkzöldek a falaim és amikor délután besüt a nap a nyitott ablakokon, egészen más színű lesz, mintha az erdőben feküdnél és a leveleket bámulnád fent, elringat és mosolyognod kell tőle.

Sokat zenélek, ilyen pici mozaikdarabok készülnek amik még véletlenül sem illenek egymásba, de azért vannak, mindig hallgatom őket és próbálok visszaemlékezni, hogy hogy van a folytatás. Jön majd egy új billentyűzet, egy rakás tekerő van rajta a szintikhez, de persze annyira megilletődtem mikor hívtak, hogy nem kérdeztem júniusban pontosan mikor ér ide.

Szeretem ezt a mostani időt, de a szomszédok múlt heti rajcsurijától herótom volt. Haragszom a nyárfákra is, mert folyamatosan szállnak be az idióta kis vattadarabjaik. Egyébként viszont tényleg jó minden. (hazudok)

Vége. Köszönöm, hogy itt voltatok. Mindenkinek boldog életet kívánok.

Valószínűleg folytatni fogom, máshol és máshogyan. De előbb még nagyon sok mindent rendbe kell raknom (magamat legfőképp). Van egy rövid listám, őket értesíteni fogom ha megtaláltam a helyem.

Jók legyetek! 

Be kell látnom, hogy az emberi lélek működéséről alkotott modellem hatalmasat bukott a gyakorlatban. A körülöttünk lévő világból indultam ki és abból, hogy belőlem milyen érzéseket és vágyakat hoz elő. Elfelejtettem figyelembe venni, hogy a más csillagzat alatt születettek teljesen máshogy reagálnak a külvilág hatásaira, még akkor is, ha csak a legalapvetőbb dolgokra koncentrálunk... Szóval a bábeli zűrzavar, ami az emberek között a mindennapi kommunikációban van a stílusok és a felszíni motivációk különbözősége miatt, nem oldható fel azzal, hogy egyszerűen csak őszinték leszünk egymással, illetve, hogy elengedjük azokat az elvárásokat a többiekkel és önmagunkkal szemben, amelyek nem fontosak igazán, legbelül.

Nem szégyellem bevallani, ez volt az én utópiaelképzelésem két sarokköve és nagyon nagy szerencsétek, hogy nem voltam abban a helyzetben, hogy guruskodni kezdjek, mert lehet, hogy mostanra már többszázan szenvednének miattam... :)

Halljátok hát most dörgedelmes szavaimat, mert én, Kicsihuszár, az égi bölcsek fals csarnokából leesvén megláttam az igazságot és most hajlandó vagyok megosztani veletek új tudásomat:

I. Az, hogy békét kötöttél önmagaddal és tudod, hogy mit miért érzel, még nem jelenti azt, hogy megszerzett tudásoddal megérthetsz másokat.
II. Ha nem vagy szakavatott, ne nyúlkálj bele más érzelmi problémáiba, mert hosszú távon gyakran csak ártasz vele, megoldani az ő gondjaikat pedig úgysem tudod.
III. Ne hidd, hogy bármikor teljesen képbe kerülhetsz arról, hogy szavaiddal, tetteiddel milyen hatással vagy másokra, az emberi agy ennek felfogásához egyszerűen kevés.
IV. Az emberek világa menthetetlen, mondj, vagy tégy bármit, a lényegen nem változtathatsz, hiszen ha lehetne, már többszáz éve megtették volna.

S a többi, néma csend.

Egy furcsa baleset folytán középiskolában fél évig történelemfilozófiát sikerült tanulnom az őskor/ókor helyett. Hihetetlen, de az összes okosság közül, amire 15 éves iskolai karrierem során megtanítottak, pont ez a jelentéktelennek és feleslegesnek tűnő tárgy az, ami a világban való eligazodás során leginkább segítségemre van. Emlékszem, tanultunk valakiről, aki azzal az elmélettel állt elő, hogy az emberi történelmet inkább spirálként és nem egyenes vonalként érdemes elképzelni. A megfelelő színű szemüveget viselve bármely egésznek tekinthető birodalom történetét megnézhetjük, mindenhol meg fogjuk találni a barbárság-reneszánsz-csúcspont-összeomlás négyest, mintha ezek a fázisok belénk lennének programozva, kérlelhetetlenül követik egymást évszázadról-évszázadra.

Apu mondott nemrég egy hasonló spirált, ő a gazdagság családon belüli átváltozásaira ismert rá, valahogy így: az első generáció kínkeserves munkával felépíti, a második megőrzi és bővíti, aztán a harmadik nemzedék semmibe veszi és elherdálja. Azt hiszem ez az elmélet nem csak a pénzről szól, hanem arról is, hogy csak a legritkább esetben vagyunk képesek az életről szerzett tudást átörökíteni. Két ember csak akkor érti meg egymást igazán, ha átmentek ugyanazokon az élettapasztalatokon. Viszont az, aki keményen dolgozik, pont azért teszi, hogy a gyermekeinek ne kelljen annyit szenvednie, mint magának - ezzel már eleve biztosítva, hogy a buta kölyök elbambulja a legfontosabb tanításait.

A spirálban az a jó - ez biztosan éreztétek, mikor először leírtam - hogy nem kör. Szóval tart valahova. Merre tart a történelem spirálja? Ha optimisták vagyunk, azt mondhatjuk, hogy az egyetemes emberi jogok tisztelete felé, esetleg a kényelmesebb élet irányába. Ha pesszimisták, akkor arra jutunk, hogy a kényelmesebb élet hízáshoz, legyengült fizikumhoz és korai halálhoz vezet. Meg arra, hogy ez a fene nagy kényelem végül ki fogja nyomni a tetőt, a fene nagy igényeinkkel azt érjük el, hogy a föld végül lakhatatlanná válik.

Maradjunk még egy kicsit pesszimisták! Hiszen az elkényelmesedéssel most együtt jár valami más is, amire eddig nem volt példa az emberiség történetében. Az egyre fejlődő technika lehetővé teszi, hogy soha nem látott információtömeget zúdítsunk az emberek nyakába. Agyonbonyolítjuk, átláthatatlanná tesszük a világot. Szerintem a hatvanas években eljutottunk arra a kritikus szintre, mikor már csak egy párszáz emberes 'elit' tudta, hogy mi történik igazából körülötte. De a folyamat ahelyett, hogy megállt volna, még inkább felgyorsult. A reklámmal megtanultuk előtérbe tolni azokat az információkat, amelyek fontosak lehetnek az átlagembernek, de mivel a jó szándék helyett a pénzkeresés vezérel, ezt is túlzásba vittük. 2006-ban már szavunk is van a reklámdömpingre, vizuális környezetszennyezésnek hívjuk.

Nincs olyan történész, aki meg tudná mondani, hova vezet ez az egész, hiszen ilyen még soha nem történt. Én azt hiszem, hogy a világ átláthatatlansága megijeszti az embereket. Az ijedtségből harag lesz, a haragból pedig közöny és elzárkózás. Lassanként mindenki belesüpped a maga kis világába, a nagy dolgokra meg csak legyint, abban reménykedve, hogy majd a vezetőink megoldják. Az információs dömping együgyű parasztokká tesz minket a pénzkirályok birodalmában.

Pénzalapú feudalizmus, ezt akarom mondani. Beleszületsz, felnősz anélkül, hogy akárcsak a körvonalait is meglátnád, szolgálod egy életen át és ennyi. Nem lázadhatsz az ellen, amit fel sem tudsz fogni, úgy meg főleg nem, hogy közben mindennap megmutatják neked, hogy másoknak még sokkal rosszabb. Tökéletes kelepce. Vajon itt van a spirál vége és az egyenes vonal kezdete? Persze, most is vannak antiglobalisták, de sosem lesznek elegen, hiszen a pénzkirályok ellen nem lehet könnyen érthető szlogeneket fordítani, a kóla meg a bigmek ellen nem lehet háborút indítani! Vagy úgyis mindegy az egész, mert előbb pusztulunk ki, mint hogy kiderülne, hova vezet mindez?

Hiszek a bolgoságban, hiszek a megérzésben, hiszek a gondviselésben, hiszek a meggyőződésben, hiszek a jó döntésekben, hiszek az akaratban, hiszek a változásban, hiszek a jóságban, hiszek az időben és hiszek a megbocsájtásban. Ahol te vihart látsz, én ott is érzem a csillagos eget és nincs bennem félelem - ilyen egyszerű az egész.

PropertyShark Maps :: Közelít - közelít - közelít - házra kattint - fényképet néz. Egész Manhattan! Awesome.

A mai ébredés tegnapra esett, fáradtan, zajos fejjel mentem, ahova kellett, találkoztam azzal, akivel nem tudtunk mit mondani egymásnak, a maximalizmusom megint tizenkétezrembe került, hogy másoknak jó legyen. Aztán persze nyakon lettem borítva jól, de legalább végre élőben találkozhattam valakivel, aki tényleg százhússzal él, nem is gondolnád, micsoda ötletvihar, elképesztő. Minden annyi idő alatt történt, amennyi máskor a felébredéshez sem elég, kicsit engedsz a satuféken és már benne is vagy a közepében... Mindegy, nem ez a fontos.

Szóval ahogy jöttem hazafelé csörgött a fülemben a dzsessz, Davis bácsi személyesen festette kékre a nagyvárosi arconpörgést, és akkor, amikor végre már teljesen elmerültem benne, jött ő. A negyvenéves önmagam személyesen, kicsit konszolidált, de azért kellően hippi, hosszú deres hajjal, nagy fülbevalók zárták keretbe a magabiztos mosolyt az orra hegyén - hirtelen a mama egyik testvére jutott az eszembe, Bözsi nénje mindig összerántotta a rosszkedvűeket, "Süt a nap babim", ezt szokta mondani és ebben annyira benne volt minden - szóval jött ez az ember a cinkos fogvillantásokkal, meg a béke-van-szemekkel. Az út közepén kapott cigit tőlem, egymásra néztünk és tudtam, annyira drága az élet az Istenit, nem érdekel mit mondtok, azért is én leszek, maradok, semmi se ér ennyit, csakazértis le lehet kopni! Kussol, pörget, továbbáll.

Mindenki tudja, hogy a férfiak és a nők közötti egyik legszembetűnőbb különbség az, ahogyan a technikai cuccokhoz hozzáállnak. Az elkövetkezendő sorokkal szeretném röviden dokumentálni, hogy milyen praktikus és milyen irracionális indokok mentén döntöttem egy új laptop vásárlása mellett.

Alapállapot

Kicsihuszár kb. 1 éve rendelkezik Guinevere-rel, ami mint tudjuk egy öregedő, de minden hétköznapi (nem webdesigner) feladatra tökéletesen alkalmas hordozható számítógép. Kicsihuszár naponta kb. 15 órát használja Guinevere-t, leginkább a kijelzővel nincs megelégedve, mert teljesen máshogy - néha fakóbbnak, néha élénkebbnek, illetve világosabbnak vagy sötétebbnek - mutatja a színeket. Ezért amikor hősünk honlapot tervez, azt kénytelen minden alkalommal Arthur-on (normál asztali gép) leellenőrizni és korrigálni a megjelenő árnyalatokat.

1. fázis // október közepe

Kicsihuszár meglepetésére X-cor, legjobb barátja vesz egy Toshiba laptopot. Kh. természetesen lerója az ilyenkor férfiaknál szokásos köröket, azonnal ott terem megnézni az új jövevényt, közösen végigmennek a technikai paramétereken. Kh. az alábbi következtetéseket vonja le:

2. fázis

november első hete
Kh.-ra többször is ráfagy Guinevere, elkezd gondolkodni a bővítés-javítás lehetőségein (zéró).

Elképzelt ketyere: másfél évnél nem öregebb, legfeljebb 160.000 Ft árban (kasszában 0 Ft)

november második hete
Kh. szokásos esti nettúrájába beiktatja az apronetet, átnézi a használt laptopokat. Fél óra után úgy dönt, nem lenne jó használtan vásárolni a garancia miatt, elkezdi nézegetni a notebook.hu-t. Két perc után elkezd viszketni a tenyere (Addikció, első tünet), kitanulja a honlap navigációját, közben sorra hozza a döntéseket:

Kinézett ketyere: ASUS A6U-5001 (250.000 Ft, kasszábban 0 Ft)

3. fázis

november második hétvégéje
Kicsihuszár újra beszélget x-corral, alaposan végigtárgyalják, hogy milyen paraméterek alapján döntött az adott típus mellett. X-cor elmondja, hogy semmiképpen nem akart AMD-t, mert megbízható forrásból tudja, hogy azok a laptopok eszméletlen gyorsan melegszenek. Kh. csak legyint, de utánnavaló este beleolvas a témába és bár nem talál kézzelfogható bizonyítékot a melegedős problémára, másnap már Intelt akar. X-cor ezen kívül elmondja, hogy a Toshiba okosan kezeli a felbontásokat, tehát nem nyújtja meg a képet - Kh. pálcát tör a Widescreen mellett.

Kinézett ketyere: ASUS A6VA Q012 (362.500 Ft, kasszábban 0 Ft)

november harmadik hete
Kicsihuszár kiszámolja, hogy mennyi bevételre és kiadásra kell számolnia a következő két hónapban (B.: 598.750 Ft, K.: 345.000 Ft, marad: 253.750 Ft), pálcát tör az intenzív spórolás azonnali megkezdése mellett. Naponta kb másfél órát tölt vele, hogy kritikákat keressen a kiválasztott típusról (ASUS A6VA Q034), valamint további fél órát, hogy a notebook.hu-n bámulja (!) a laptop bemutatóoldalát. (Addikció, nyakig)

Kinézett ketyere: ASUS A6VA Q034 (375.500 Ft, kasszábban 4.500 Ft)

4. fázis // november 29 - ?

Kicsihuszár minden nap 3 órát nézi az új laptopról szóló honlapokat, kívülről tudja az összes technikai paramétert és felhergeli magát rajta, hogy nem talált fél oldalnál hosszabb profi írást a gépről. Ezen felül kiválasztja az új laptophoz való táskát (16.000 Ft), nagyméretű képeket keres a a gépről és Photoshoppal windows-hátteret csinál belőlük. (Addikció, kritikus fázisban)

Ma 2005. december 1 van, a kasszában 2.500 Ft, folytatás következik.
2005-ben az alábbi sorozatokból láttam legalább 20 részt:

• Lost (Pro 7, net) 8 csillag a 10-ből
• Star Trek: Enterprise (Sat 1, net) 10/10
• Battlestar Galactica (net) 10/10
• Sex and the City (Pro 7, Viasat, HBO) 10/10
• Desperate Housewives (Pro 7) 8/10
• Six Feet Under (HBO) 10/10
• Boston Public (VOX) 10/10
• Judging Amy (VOX) 8/10
• The Guardian (VOX) 7/10
• Ally McBeal (VOX) 8/10
• Gilmore Girls (VOX) 6/10
• Everwood (VOX) 7/10
• Once and Again (VOX) 6/10
• Infinite Ryvius (net) 10/10
• .hack//SIGN (net) 4/10
• Planetes (net) 9/10
• Ghost in the Shell:SAC (net) 9/10
• Last Exile (net) 10/10

Ha elkezdenék számolni, kijönne, hogy legjobb esetben is legalább 360 órát, azaz 15 teljes napot töltöttem csak sorozatnézéssel. Függő vagyok?

Lecsaptam egy szunyogot. Kint a szabadban. November tizenkettedike van.